A fajlagos területigény olyan mutatószám, amely megmutatja, hogy az adott területen elhelyezhető autókra egyenként átlagosan hány négyzetméter jut, vagyis a mélygarázs, parkolóház megépítése mennyire gazdaságos. Az általunk használt mutatószám a szintek külső falának belső kontúrján belüli területet veszi alapul (beleértve a lépcsőházakat, rámpákat, gépészeti, diszpécser, kommunális, tároló és egyéb helyiségeket), ezek összességét osztja a parkolóállások számával. Mértékegysége négyzetméter/álláshely. Elméleti minimuma 20, a gyakorlatban elérhető a 26-28-as érték. Részünkről a Koem-nél a 30-34 négyzetméter/álláshely feletti területigénnyel rendelkező garázsokat kedvezőtlennek tekintjük. Az adott területre kialakítható mélygarázs, vagy parkolóház fajlagos területigényét sok tényező befolyásolja. Elsősorban a beépíthető terület geometriai adottságai, a felszíni csatlakozás lehetőségei, és a garázs minőségi színvonala. Főleg ez utóbbi tényező az, ami miatt a garázs megfelelő kialakítását a tervezés kezdetétől érdemes szakemberre bízni.

Parkolási létesítmények azon (többnyire gépkocsiforgalmi) rámpája, amely a földszintről indul, és a garázs terét közvetlenül, vagy zárt nyomvonalon a külvilággal kapcsolja össze. Ilyen értelemben mélygarázsok felszíni rámpája lefelé indul, míg alsó szintjeit nem parkolási célra fentartott parkolóházak rámpája felfelé tart. Az olyan parkolási létestmények, melyek a földszinten is rendelkeznek parkolóállásokkal többnyire nem rendelkeznek felszíni rámpával.

d'Humy rámpa
Fernand E. d'Humy (1873-1955) által 1919. március 25-én szabadalmaztatott félszinteltolásos parkoló jellegzetes rámpája.
Mivel a rámpának csupán fél szintet kell áthidalnia, annak hossza nem haladja meg a 10-11 métert, miáltal az a parkolóállások rendjébe kényelmesen beilleszthető.

Olyan kialakítású parkolóház, vagy mélygarázs, melyben a födémek egy függőleges sík mentén fél szint különbséggel vannak egymástól eltolva. A parkológarázs-típust Fernand E. d'Humy szabadalmaztatta 1919-ben. Az elrendezés előnye a szintek között szükséges rövid rámpa, mely a parkolóállások rendjébe kedvezően illeszthető be (d'Humy rámpa), miáltal a félszinteltolásos parkolóknál alacsony fajlagos területigény adódik.

A járművek beállása olyan parkolóállásban, amely a forgalom irányával hegyes szöget zár be

Járművek vízszintes síkban történő megfordítására szolgáló padlóba sűlyesztett, vagy közvetlenül a padlóra telepített szerkezet. Elsősorban gépesített parkolóknál, illetve gépkocsilifttel szintátemelő berendezéssel felszerelt, vagy szűkös mélygarázsokban, parkolóházakban alkalmazzák. Speciális típsa a gépkocsiliftbe szerelt fordítókorong, mely által a gépkocsi emelés közben a kihajtáshoz megfelelő irányba (általában 180 fokban) el is fordul.

Olyan kialakítású rámpa, amely a szintek közötti magasságkülönbséget kizárólag íves vetülettel küzdi le. A fordulórámpa speciális fajtája a spirálrámpa.